|
|
|
2007-06-14 07:15:33, csütörtök
|
| |
| |
Publicisztika
Nem lassítunk, nem állunk meg, nem fordulunk vissza!
- avagy Ne is! Teljes gázzal a szakadék felé! -
Színház az egész világ, s benne színész minden férfi és nő stb., stb., stb.
A nagy kérdés az, mire vált jegyet a kedves néző. Komédiára vagy tragédiára? Vagy netalán tragikomédiára? Ennek eldöntését a kedves olvasóra bízom.
Miközben a médiában a legutóbbi gumicsont szórakoztatja a televíziónézők millióit, Majomember esete az albánokkal és az 50 dolláros Timex-szel, aközben itthon a Grippenszex és a saját halálát megörökítő ámokfutó motoros videószösszenetei között azért mégiscsak történnek fontosabb dolgok is kis hazánk gondokkal terhelt médiafelületének vészjósló horizontján, hogy rögtön egy halmozott képzavarral indítsunk.
A minap történt, hogy korai estebédemet fogyasztván a televíziókészülék előtt, véletlenül a Hír Televízióra kapcsoltam, ahol a Nemzetes-asszony által csak a ,,mi kommunistánk" epithethon ornansszal felruházott, és annak idején az MSZP 1994-es győzelmének hírére örömében hengerbucskázó, hajdan volt szocialista megmondó-ember műsora kezdődött éppen. Csintalan Sándor, merthogy róla van szó - ha a hagyomány állításának hinni szabad, mostanra már a legnagyobb ellenzéki párt sorait erősíti (értsd: hivatalosan is FIDESZ-tag lett!) - egy összeállítással kezdte a műsort. A miniszterelnöknek a hívei előtt elmondott ,,Nem lassítunk, nem állunk meg, nem fordulunk vissza!" című beszédéből idézett részleteket, megspékelve egy-egy beszúrással a ,,Szonda Itt Szopsz" közvélemény-kutató cég (köztudottan közel állnak a szegfűmintás utódpárthoz) legfrissebb felméréséből származó adatokkal. Francisco, mint valamilyen selejtes piktor, próbálta felfesteni a reformokat lelkesen támogató Magyarország, valamint bölcs magyar nép képét.
Az egyes mondatok után beszúrt adatok hidegzuhanyként hatottak rám. Azokból ugyanis az derült ki számomra, hogy a kormányfő vagy nincs tisztában az ország valós helyzetével vagy nagyon is tisztában van vele, csak éppen nem akar tudomást venni róla. A reformok társadalmi támogatottsága gyakorlatilag a zéróhoz tendál, ráadásul, hogy tetézzük a bajt, a Fidesz népszavazási kezdeményezése mellé úgy tűnik tömegével állnak oda az emberek.
De a legrosszabb talán az, hogy ez a hórihorgas ripacs elhiszi, amit mond. Elhiszi magáról, hogy ő és egyedül csakis ő az, aki kivezetheti szeretett népet a válságból. Illetve, mit is beszélek? Hol van itt válság, eftársak? Maximum most egy kicsikét nehezebben mennek a dolgok. Tessék egy lukkal beljebb húzni azt a qrva nadrágszíjat! Micsoda, hogy már nincs meg a szíj, eladtuk? A seggünk meg kilóg a gatyából?! Aggodalomra semmi ok, a párt és bölcs vezérünk eddig is úrrá lett a problémákon, eztán is számíthatunk bölcs útmutatásukra.
Ámen.
Jó, illetve dehogy jó, csak hát ezt még elnézi neki az ember, pár évtized uralom a proletár néphatalom védő és óvó szárnyai alatt belénk verte a szocialista illemet, a ne szólj szám, nem fáj fejem, kuss-mentalitását. Pofa alapállásban, s akkor talán jut valami az asztalra is. Ezt még úgy elnézné az ember, legalábbis a szocialista szavazótábor kemény magját alkotó, mondjuk úgy, hogy kevésbé kiművelt emberfőkből álló proletariátus, de arra talán már a gályázó ipari munkásból konzumidiótává sínylődött, s a kereskedelmi televízió médiacsöcsein csüngő adófizető barom is felkapja a fejét, amikor látható jelei mutatkoznak a műminiszterelnökön az önimádatnak és a felsőbbrendűség kétségbevonhatatlan megnyilvánulásainak.
Ő kérem elhiszi azt, hogy ez, amit most csinál, az maga a megtestesült szakértelem. Természetesen kizárólag az ország, a nemzet javára, s üdvözülésére. Nálánál jobban ezt aztán senki sem csinálhatná, kiváltképp nem olyanok, akik felelőtlenül és állandóan a kormány megdöntésére törnek.
Miközben a műminiszterelnök köszönőviszonyban sincs a valósággal, főcsővezető-nője, Lendvai Sipánka még rá is kontráz, dedós politizálással vádolja meg az ellenzéket.
Tényleg, hirtelen nem is tudja eldönteni az ember, hogy most akkor egy komédiának vagyunk a szem- és fültanúi, vagy inkább illik szomorú képet vágni és visszatartani a röhögésünket, mert ez itten kérem szépen ízig-vérig egy valódi nagy magyar tragédia.
Ki nem mond igazat? Ki az, aki folyamatosan belehazudik a pofánkba? És kedves Lendvai eftársnő, akkor ki az, aki dedós politizálást folytat?
Mindeközben magukat mérvadó értelmiségieknek tartó hazai írástudók egyfajta nemzeti összefogást, nemzeti minimumot emlegetnek. Mer' hogy most mán osztán tényleg ölég nagy a baj. Hajaj, de még mekkora! Itten most mán' csak egy nemzeti összefogás segíthet csak! (Mé' nem mingyá' nagykoalíció?)
Ez ügyben az utóbbi időben a Frei Tamás-féle műsor verte ki a biztosítékot. Kell az összefogás, hát persze, hogy kell, úgy kell, mint egy falat kenyér az éhezőnek, mint egy pohár víz a szomjazónak bla bla bla bla. Minden oké, csak Franciscót meg OV-t kell kipenderíteni a politika és a közélet színpadáról, s akkor mintegy varázsütésre, majd megoldódik minden.
Gyühet a nagykoalíció? Majd az helyre tesz mindent. Azt mindenki szeretni fogja, még a Dávid Ibolya is! Vagy nem.
1 a baj. Asszem ez nem így működik.
Jelzem, nekem már az elején gyanús volt a dolog. Emlékszünk még James Gond, alias D-209 javaslatára az egységes uniós képviselő-jelölti listáról? Még a nagyságos és fényességes Európai Porta is felvonta a szemöldökét, hogy lehet ekkora baromságot mondani. Utána gondolom szóltak Megyónak, hogy most mán nem a diktatúra, hanem állítólag a demokratikus jogállam keretei között élünk, ami ugyebár azt jelenti, hogy mindig kell lennie alternatívának, mindig kell lennie egy másik lehetőségnek, egy másik jelöltnek, a kormányon lévők mellett mindig kell lennie ellenzéknek is.
Most meg jönnek ezzel a nemzeti összefogással. Micsoda baromság! Az én értelmezésemben a demokratikus jogállam az olyasvalami, hogy x párt(ok) győz(tek), osztán ha nem jó csinálták a dolgot, a nép elzavarja őket, jöhet a B versenyző.
(Szélsőséges esetekben, ha az illető politikai tömörülés annyira antitálentum, hogy az mán a fizikai létezésünket veszélyezteti, elképzelhetők radikálisabb lépések is a társadalom életben maradása érdekében. Véleményem szerint ilyen szélsőséges eset képződött meg most is. Nem kéne megvárni, még csődbe megy az állam. Ezt csak, mint jó tanács mondom. Teljesen ingyen és bérmentve:-)
Az jutott eszembe, hogy nem is kellene messzire menni, úgyis kéznél van Pozsgay Imre, asszem ő volt annak idején a Hazafias Népfront első embere, tán most is elvállalhatná, hogy ő legyen a fő hallja kend ebben az újdonsült modernkori népfrontos dologban. Megválaszthatnák, mondjuk mindjárt miniszterelnöknek is, így két legyet üthetnének egy csapásra. A komcsik nosztalgiával gondolhatnának a nagy idők nagy tanújára, talán még az '56-ról mondott kijelentését is vissza tudnák vonatni vele, idővel, s egyúttal végre pontot tehetnének az OV ügy végére is.
Egy gond van ezzel a Hazafias Népfrontba tömörült politikai kasztrendszerrel. ,,Közös lónak túros a háta".
Ami nem megy, azt ne erőltessük. Ráadásul, ha jobban belegondolunk, nincs is kivel összefogni. Az elnyomott fogjon össze az egykori elnyomóival? Szó nélkül, majdhogynem önként és dalolva, mer' hogy ezt kívánja a Haza érdeke?
1 frászt!
Éppen ez az, amit nem kíván a Haza érdeke! A Haza érdeke azt kívánná, hogy elszámoltatás legyen - igen, tizenhét esztendő elteltével, ötven év elteltével is! -, és felelősségre vonás legyen!
De, még ha lenne is kivel összefogni, a dolog akkor sem működne. Ellenérdekelt feleknél előre megjósolható a teljes kudarc. Ideig-óráig lehet erőlködni, de aztán úgyis bekövetkezik az elkerülhetetlen vég.
És akkor mit ad isten, egy cikkismertetőt fújt be a szél delejlevél formájában a villanypostafiókomba.
Ahogyan arról már a korábbiakban is szó esett, nem kellene ugyanazokat a hibákat elkövetnünk, mint másoknak. Ha már van példa előttünk, okuljunk belőle:
,,Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilap Beck: A CDU neoliberális című cikkében idézi a szociáldemokrata pártelnök álláspontját a nagykoalíció jövőjéről.
Jó másfél évvel a nagykoalíciós kormány megalakulása után a két párt egyre inkább elhatárolódik egymástól. Kurt Beck SPD-elnök megfoghatatlan, a levegőben lógó ,,neoliberalizmust" vetett a keresztény uniópártok szemére. Beck szerint az állam és a szabadság közötti ellentét mesterséges találmány. (...)
Beck álláspontja szerint az uniópártok liberalizmusa ,,azoknak az embereknek, akik gyermekeiknek jó állami iskolákat szeretnének, nincs mit mondania". Beck úgy véli, a G8-as csúcstalálkozó kapcsán megfogalmazott, az igazságtalan globalizációval szembeni kritikát osztja a németek többsége is. Németország és Európa ugyanakkor sokat tehet azért, hogy előrevigye a szociális globalizációt.
Az SPD elnöke szerint a korunk szociális kihívásaival történő szembenézés hiányát jellemzi, s egyúttal szerinte jellemző a liberalizmus eltűnésének korszakára, hogy összekeveri a politikai szabadságot a privatizációval, és a szolidáris polgárt egoista burzsoává kívánja visszafejleszteni.
A szociális piacgazdaság alapvető szabályai egyre inkább felolvadnak, a munkavállalók és munkaadók szabályozott tárgyalását mindinkább felváltják a tőketulajdonosok egyoldalú diktátumai, vélekedett Beck. Az SPD elnöke célként említette, hogy felelős tőke jusson a munkavállalók kezébe. Elérendőnek nevezte, hogy kidolgozzák az alkalmazotti tulajdon átfogó modelljét.
Beck szerint garantált szabadságot kell biztosítani, ahol a család és a továbbképzés a mindennapok részévé válik. E cél elérésének egyik módja lehet a munkanélküliségi biztosítás továbbfejlesztése ,,foglalkoztatásbiztosítássá."
Róka fogta csuka. Ilyen az, amikor értékek helyett az érdekek mentén szerveződik meg az a bizonyos ,,nagy" koalíció.
Ahogy mifelénk az urbánus szubkultúra mélységes mély bugyraiba empirikus tapasztalatszerzés céljából alámerítkező szociológusok hallgatók köreiben a dús képzeletű nép szokta volt mondani az ilyen és ehhez hasonló szituésönök megfelelő verbális érzékeltetésére: adtak a szarnak egy pofont.
Mindezeken túl a FAZ cikkében megszólalók néhány korunkra és világunkra oly nagyon jellemző jelenségre is rávilágítanak. Figyeljünk csak oda egy kicsikét jobban:
,,Kurt Beck SPD-elnök megfoghatatlan, a levegőben lógó ,,neoliberalizmust" vetett a keresztény uniópártok szemére"
Mindig csak a szöveg. A kommunikáció. Lökik a rizsát, de amikor végre tényleg csinálni kellene valamit (ne feledjük el, ez Francisco kedvenc szavajárása, megcsináljuk!) akkor nincsenek sehol, homokszem kerül a bulvárkormányzás olajozottnak tűnő gépezetébe.
A ,,levegőben lógó, megfoghatatlan neoliberalizmus". Mindenki azt ért alatta, amit akar. A jól működő, ha tetszik szájhagyományon alapuló állam is akkor kezdett elindulni a hanyatlás útján, amikor megszűntek a mindenki által alapigazságoknak, vonatkoztatási szintnek elfogadott eszmei, erkölcsi, morális, szakrális alapértékek, és egyes emberek, például az uralkodó vindikálta magának a jogot, hogy eldöntse, mi a jó és mi a rossz.
Ez a neoliberalizmus is ilyen, mindenki annyira szabad, hogy ő maga értelmezheti, mi jó, s mi rossz.
Asszem erre mondhatnánk azt, hogy kis szódával még a Káosz-elmélet alapjának is elmenne.
Csak egy gond van. Ez már nem szabadság, ez már szabadosság!
De van itt egy másik nagyon érdekes gondolat, amely mellett szintén nem mehetünk el szó nélkül:
,,Beck szerint az állam és a szabadság közötti ellentét mesterséges találmány."
Én, ha lehet, rátennék még egy lapáttal. Talán kissé furcsának tűnhet, amit most mondok, egy olyan korban és rendszerben, ahol a magántulajdon állítólag szent és sérthetetlen, én mégis azt mondom, hogy bizonyos esetekben igenis szükség van arra, hogy az állam korlátozza a magántulajdont. Megfelelően kontrollált és jogilag biztosított feltételek között természetesen, de ki kell mondanunk, igenis szükség van a magántulajdon bizonyos esetekben történő korlátozására.
Valamint elengedhetetlen a ma uralkodó pénzközpontú értékrend emberközpontú értékrenddel való felváltására is.
De megyünk tovább!
,,Beck álláspontja szerint az uniópártok liberalizmusa ,,azoknak az embereknek, akik gyermekeiknek jó állami iskolákat szeretnének, nincs mit mondania".
Nincs mit mondania nekik, mert a Mammon szolgálatában álló neoliberlizmusnak nem érdeke a kiművelt emberfő, aki gondolkodásra, önálló véleményalkotásra képes. Éppen ezért helyezi üzleti alapokra az oktatást, éppen ezért nem tud mit kezdeni azokkal, akik köszönik szépen, de nem kérnek az egy-egy szűk, az adott területre képzett szakbarbárokból.
És egyre többen szeretnének jó állami iskolákat. És megfizethető (ne adj' isten ingyenes) állami iskolákat! És nemcsak Németországban, hanem itt nálunk, Magyarországon is!
Az Európai Unióban a másik hasonlóan mostoha sorsú ,,ágazatra" az egészségügyre már kénytelenek voltak kimondani, hogy az különleges jellegénél fogva nem tekinthető üzleti szolgáltatásnak.
A FAZ lapszemléje egyfajta kórismével is szolgál:
- a korunk szociális kihívásaival történő szembenézés hiánya,
- a politikai szabadságot összekeverik a privatizációval,
- a szolidáris polgárt egoista burzsoává kívánják visszafejleszteni.
- a szociális piacgazdaság alapvető szabályai egyre inkább felolvadnak, a munkavállalók és munkaadók szabályozott tárgyalását mindinkább felváltják a tőketulajdonosok egyoldalú diktátumai.
És erre a nagykoalíció sem kínál megoldást. Az kínál a legkevésbé.
A neoliberalizmus nálunk már a legfelső állami szinteken is megjelent. Emlékszünk még Kóka Johnnyra, az 1ügyű ígérgetőre? Ő mondta, hogy Magyarország egy részvénytársaság (valószínűleg Zártkörűen Működőre gondolt őkelme), és ő benne az egyik igazgató.
Az ember tényleg nem tudja eldönteni, hogy mire vett jegyet, komédiára vagy tragédiára? Csak egy a biztos, de az aztán nagyon, hogy az előadás viszont egyáltalán nem szórakoztató. Pedig vannak (egyre többen) nézők, akiknek már a könnyük potyog. Maguk sem tudják eldönteni, hogy a sírástól, vagy a nevetéstől.
Függöny! Függöny!
A szocialista nagyváros öntudatos polgára
www.johafigyelunk.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: alapigazságoknak, tőketulajdonosok, munkanélküliségi, szociáldemokrata, bulvárkormányzás, értelmiségieknek, kasztrendszerrel, médiafelületének, neoliberalizmust, részvénytársaság, műminiszterelnök, megválaszthatnák, elkerülhetetlen, privatizációval, elengedhetetlen, neoliberalizmus, hidegzuhanyként, szolgáltatásnak, globalizációval, felsőbbrendűség, értelmezésemben, összeállítással, szakbarbárokból, érzékeltetésére, szájhagyományon, csúcstalálkozó, televíziónézők, gondolhatnának, magyarországon, megfogalmazott, hengerbucskázó, támogatottsága, kezdeményezése, konzumidiótává, alternatívának, tragikomédiára, szakadék felé, egész világ, nagy kérdés, kedves néző, kedves olvasóra, legutóbbi gumicsont, televíziónézők millióit, saját halálát, halmozott képzavarral, minap történt, televíziókészülék előtt, hagyomány állításának, legnagyobb ellenzéki, összeállítással kezdte, hívei előtt, szegfűmintás utódpárthoz, Csintalan Sándor, Szonda Itt Szopsz”, Lendvai Sipánka, Frei Tamás-féle, Dávid Ibolya, James Gond, Európai Porta, Pozsgay Imre, Hazafias Népfront, Hazafias Népfrontba, Frankfurter Allgemeine Zeitung, Kurt Beck SPD-elnök, Európai Unióban, Kóka Johnnyra, Zártkörűen Működőre,
|
|
|
|
|
|
| szakadék felé, egész világ, nagy kérdés, kedves néző, kedves olvasóra, legutóbbi gumicsont, televíziónézők millióit, saját halálát, halmozott képzavarral, minap történt, televíziókészülék előtt, hagyomány állításának, legnagyobb ellenzéki, összeállítással kezdte, hívei előtt, szegfűmintás utódpárthoz, reformokat lelkesen, egyes mondatok, kormányfő vagy, ország valós, reformok társadalmi, zéróhoz tendál, legrosszabb talán, hórihorgas ripacs, kicsikét nehezebben, lukkal beljebb, qrva nadrágszíjat, proletár néphatalom, szocialista illemet, szocialista szavazótábor, gályázó ipari, kereskedelmi televízió, megtestesült szakértelem, nemzet javára, kormány megdöntésére, műminiszterelnök köszönőviszonyban, komédiának vagyunk, valódi nagy, nemzeti összefogás, utóbbi időben, falat kenyér, közélet színpadáról, helyre tesz, elején gyanús, egységes uniós, demokratikus jogállam, másik lehetőségnek, másik jelöltnek, kormányon lévők, nemzeti összefogással, illető politikai, fizikai létezésünket, társadalom életben, jutott eszembe, újdonsült modernkori, komcsik nosztalgiával, nagy idők, elnyomott fogjon, egykori elnyomóival, dolog akkor, teljes kudarc, cikkismertetőt fújt, szél delejlevél, hibákat elkövetnünk, konzervatív német, szociáldemokrata pártelnök, nagykoalíció jövőjéről, nagykoalíciós kormány, levegőben lógó, keresztény uniópártok, szabadság közötti, uniópártok liberalizmusa, igazságtalan globalizációval, németek többsége, szociális globalizációt, korunk szociális, liberalizmus eltűnésének, politikai szabadságot, szolidáris polgárt, szociális piacgazdaság, tőketulajdonosok egyoldalú, munkavállalók kezébe, alkalmazotti tulajdon, mindennapok részévé, munkanélküliségi biztosítás, érdekek mentén, urbánus szubkultúra, kicsikét jobban, bulvárkormányzás olajozottnak, hanyatlás útján, mindenki által, uralkodó vindikálta, másik nagyon, olyan korban, magántulajdon állítólag, állam korlátozza, magántulajdon bizonyos, kiművelt emberfő, egy-egy szűk, adott területre, másik hasonlóan, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2234
- e Hét: 16464
- e Hónap: 27575
- e Év: 181071
|
|
|
Offline
